1

Az Alfa-Romeo nevű szörnyeteget ártalmatlanná tették. Arany alkatrészeitől megfosztva nem árthatott többé embertársainak. Lelkét átadta Abe Padan király győztes seregeinek, akik felfegyverkeztek általa.

És Gorcsev?

...A dél-afrikai oázisok népe között még ma is szájról szájra jár a legenda egy kísérteties, lerongyolódott katonáról, aki egy szál oroszlán társaságában kóborolt a sivatagban, és meg­verte azokat, akik nem támogatták élelmiszerrel titkos vándorútján...

Már lassacskán elérte a Szahara határát, és távolról látszott a Dzsebel-Szagro elmosódott hegylánca is. Gorcsev Iván elégedetten ült a tábortűz mellett, higgadt oroszlánja társaságában.

Ásított.

- Látja, Wendriner úr - mondta, végigdőlve a laza porhalmokon. - Most, hogy lezárult az ügy, igazat adok ennek a Laboux-nak. Nem árt megkomolyodni, mielőtt nősül az ember. Jól tudom, hogy e bölcs korban, amelyet rossz egészségben megért, nem érdekli túlságosan a felvetett téma. Ön óvatos ragadozó, Wendriner úr, és ezért tisztelem, ha nem is csodálom a rezigná­cióját, amellyel inkább a rabságát fogadja el végleges állapotnak, mint a sivatagi kóborlást.

Az oroszlán vállat vont, és rosszkedvűen legyintett:

- Nézze, Gorcsev úr - mondta egy fáradt kiskereskedő metodikus, lemondó hanghordozásával. - Öreg artista vagyok én, és szívesebben ülnék a Ring Caféban, reszkető kézzel zsonglőrök, meg gégesorvadásos kikiáltók társaságában, akikhez lelkileg tartozom. De hát nem bújhatok ki a bőrömből! És ki ül le manapság a kávéházban egy oroszlánnal, „fóros pikét” játszani?...

- Mi az, Wendriner úr! Ön beszél?

- Nem. Ön álmodik. De ez igazán mindegy. Higgye el, kérem, nincs szebb, mint öreg artistának lenni. Ismertem Olmützben egy „Halálkerék” nevű Glatsch Ödönt, aki két mankóval és három selyempincsivel bejárt a Rathaus Keller-be, mert lezuhant a trapézról. És boldog volt, pedig nap mint nap veszekedett vele a felesége, egy Mea Mitta mágikus csoda, akinek rejtélyét a világ leghíresebb professzorai próbálták megfejteni, holott a hölgyet megfojtani kellett volna szerintem... Na, ja!... Legszebb élet az artista aranyöregsége. Mert szakmánkban fordított értelme van a kornak. Amíg az artista fiatal, addig közel áll a halálhoz. Minden este meghalhat, és esetleg délután is, mérsékelt helyárak mellett. A Halálkerék Glatsch naponta együtt feketézik egy Trautmann nevű zenekarközvetítővel, akit a turfra oktat...

- Meglep ez a hang, Wendriner úr...

- Meglep, meglep... - dörmögte búsan a ragadozó. - Maga is jól adja, mondhatom. Látja, névrokonom, Wendriner Aladár társul vette egy artistaügynökséghez Splendid kapitányt a negyven táncoló fókával, és minden reggel hővizet isznak a Margareten Quelle radioaktív csarnokában... Mit jelent az, hogy én vagyok az állatok királya? Helfheisen például a Kerékpár Császára, és most Jerabek néven házmester Görlitzben. Egy artistának plakátból van az országa.

- De hiszen valamikor ön is űzött vadat, és a gazellák fejvesztetten menekültek a hírre, hogy jön a rettenetes Wendriner! Ön, Lafontaine szerint, többre értékeli a szabadságát, mint az életét!

Wendriner úr szivarra gyújtott, és egy barnult végű papírszipkába illesztette a végét, eltűnődve.

- Mondok én magának valamit, Gorcsev úr, aki a világot járja, mint a Naplopás Királya. Nem tudom ki az a jegyszedő, akit említ, de nálunk a cirkusznál nem volt. Viszont hallgasson meg egy titkot: én a schönbrunni állatkertben születtem, és bécsi illetőségű oroszlán vagyok. Vasúton hoztak Afrikába és acélhálóban vittek a Szaharából Fezbe, a naiv vevőhöz. Volt egy utam!... Arról jobb nem beszélni! Így történt, mert a sivatagban fogott oroszlán drágább. Én vagyok, uram, az egyetlen oroszlán, amelyik import útján került a Szaharába. És nem vagyok igazi Wendriner. Én a schönbrunni állatkertben szívdobogást kaptam, ha a díszpáva rikoltozott. Wo sind die schönen alten Zeiten?... - sóhajtotta nagy búsan, azután feltette az orrcsíptetőjét, és a Wiener Journalt kezdte olvasni...

Gorcsev egy kiáltással felriadt...

...Virradt. Wendriner úr asztmás lihegéssel aludt mellette.

2

Tíz napig töltötte Vanek úr ideje nagy részét a művésznő szekrényében. Közben Laura de Pirelli bevezette az alsó polcra a villanyvilágítást, és gondoskodott olvasnivalóról. Egész nap utazásról szőttek terveket, kivéve a délutánt, amikor a művésznő énekelni tanult. A művésznő szorgalmas volt. Órákig tanult énekelni.

A tizedik napon Vanek úr kilépett a szekrényből éppen énekóra közben.

- Jó napot - mondta. - Most én elmegyek.

Mielőtt az ámult művésznő és a holtra rémült korrepetítor bármit is szólhattak volna, a titkár, Isten tudja, hogy miért, sértett önérzettel távozott, és egyenesen a Fort-St.-Thérčse-hez ment.

- Jelentse az őrmesternek - mondta elszántan a poszt előtt -, hogy én félreismertem magukat. Ez a légió egy kitűnő hely.

Würfli úr éppen őrségen volt, amikor feltették Vanek úrra a bilincseket.

- Miért jelentkezett önként? - kérdezte súgva.

- Az enyhítő körülmény. Finomabban lőnek fejbe.

- Azt tudja, hogy Mehár is a börtönben van?

- Hát kinn volt közben? Nagyon szeretem ezt a Mehárt.

- Hiszen megveri mindig.

- De sohasem énekel. Nagy szó!

Hat napig ült Vanek úr, amikor megjelent az őrvezető és egy hadnagy.

- Itt a díszuniformisa. Vegye fel.

- Értem... főbe lőnek...

- Könnyen lehet. Kinn van az egész helyőrség az udvaron - mondta az őrvezető, de a hadnagy leintette.

- Illetékes helyen tudják, hogy hol volt két hétig. Ön sokat szenvedett.

- Különösen délután...

- Csend! Az ön távollétéről nem közöltek részleteket. Ön is hallgasson róla, azt hiszem, érti?!

Vanek úr elpirult, lesütötte a szemét, és azt hitte, hogy érti...

Amikor kivezették az udvarra, könnyes szemmel nézett körül.

Ez kivégzés!

Négyszögben állt az erőd teljes létszáma. Arcába sütött a nap, és Vanek úr jó magasra tartotta a fejét, hogy teljes mértékben élvezze még utoljára.

Tram-tram-tram-tram...

A dob!... Szóval a szökevényeket ítélet nélkül kivégzik. Szomorú tekintettel megkapaszkodott egy facsoport zöld színében.

Trombita! „Aux armes! Aux armes!...” Most jön majd az escort!... Nem hagyja bekötni a szemét. Lássák, hogy tud meghalni egy Vanek B. Eduárd... Azért kissé megcsuklik a térde, és a nyelve száraz nagyon.

A trombita elhallgat. Ni... hisz ez az ezredes, aki most eléje lép.

- 27-es közlegény! Gorcsev Iván! Te két hétre eltűntél, elhagytad az erődöt! Megrendülő testi és lelki szenvedéseken mentél keresztül.

„Különösen az éneklés” - gondolta Vanek úr, és bánatosan bólogatott...

- A köztársaság elnöke Gorcsev Ivánt a becsületrenddel tüntette ki!

...És amíg az ezredes feltűzi a hüledező Vanek úr zubbonyára a becsületrendet, meglendül a trikolór, szól a trombita, és vigyázzban fordul eléje az arcvonal...

Távolabb, egy teraszon Anette, de Bertin és Laboux állnak rémülten, halálsápadtan, és szóra képtelenül...

3

Az eset tisztázása lehetetlen. Isten őrizz hozzányúlni. Vanek urat majd leszereltetik valahogy. És Gorcsevnek nem szabad jelentkeznie a légiónál. Gorcsev csak Privát Eleknél jelentkezik százezer frankkal. Ezt a Mestertől és Lingeströmtől vette el, akik hihetőleg könnyen nélkülözik Ifirizben, a foszfátbányában, ahol kényszermunka büntetésüket töltik.

...Az esküvő előtti napon Vanek úr leszerelt. Verdier őrmester többterítékes bankettel ünnepelte ezt a napot a kantinban.

- Uram - jelentkezett Gorcsevnél. - Mi lesz a teendőm?

- A Laboux-villa kertjében egy fáradt artista éli békés, vén napjait. Vele kell foglalkoznia, öregem.

- Változatlanul Vanek a nevem, és szeretném, ha ezt most már megjegyezné, miután szenve­déseim jutalmául a becsületrenddel tüntettek ki.

- Úgy érzi, hogy megérdemelte?

- Feltétlenül. Ön nem hallotta a hölgyet énekelni.

Közben de Bertin információt szerzett Vanek úrról. Csakugyan egy nizzai idegszanatóriumban működött, de nem levelező volt, hanem ápolt. Egy napon eltűnt az uszodából, a tanársegéd keménykalapjában. Azóta keresik.

...Anette szomorúan Gorcsevhez hajtotta a fejét:

- Félek, Iván... Magát a vére nem hagyja majd nyugodni...

- Szamárság...

- Mindig attól félek majd, hogy egyszer csak elhagy... Megy a tengerre, a sivatagba... Reszketni fogok, ha egy órával későbben jön haza.

- Ne féljen... Sohasem jövök majd későn. A vőlegénye kísértet volt, a férje hazajáró lesz...

És Anette minden aggodalmát végképp eloszlatta ifjabb Gorcsev Iván születése, akit a többi családtagok: Wendriner Aladár és Vanek úr boldogan befogadtak meghitt körükbe...

.oOo.