„Szép munka”, mormolta Svédország királya miközben átadta Mortimer professzornak az érmet. Az idézet a következőképpen szól: „Egy fantáziadús zseniális ötlet következtében az öntudatunk megértését gyökeresen átalakították, de egy teljesen váratlan módon. A kritikus nyomok ideghálók diffúz szerkezetéből származtak, és ami még rendkívülibb, a neurobiolóigában gyökeredzik. Örökre száműzte az ötlet, hogy az agy az öntudat egyedüli képviselője. Inkább ez egy antenna, belefúrva egy hiperdimenziós mátrixba. A valóság mélységeit még csak most kezdik felfedni, de a képzeletről, a megérzésről, az absztrakcióról és még a megérzésről is épp most rántották le a leplet. Az, amit egyszer a matematika ésszerűtlen hatékonyságának neveztek, egyszerűen a kulcsa volt egy olyan nagyszerűen strukturált világegyetemnek, ahol az elme egy szerves összetevő, melyet az ősrobbanásnál vagy talán még azelőtt szemléltettek? A jövőbeni kutatás szédületes kilátásokat ajánl, de nem mi vagyunk azok, akik ezt elsőként kísérlik meg. Messze az emberi öntudat felbukkanása előtt számtalan galaktikus civilizáció surrant be oda, amit ma Mortimer Manifold-jának nevezünk. Nem csoda, ha a földön kívüliek soha nem adtak magukról jelet. Vegyünk búcsút a kartéziánus dualizmustól. Elme és anyag újra-kapcsolódása, és az emberiséget hajtó legfurcsább célok.” „Professzor Mortimer, átnyújtom önnek 2056 Nobel Díját.”