A legjelentősebb áttörés a homonid paleobiológiban az a felismerés lesz, hogy a kövületgerincesek egy korlátozott és nem megújuló források. Így menedzsmentet és megőrzést igényelnek. Nem számít, mit mesél a genomika a kapcsolatokról vagy az őseink morfológiájáról, még mindig a paleontológia fogja a központi szerepet játszani.

Hogy megmaradjanak a szabadtéri és azok a barlanghelyszínek, melyek kövületeket tartalmaznak, szükséges, hogy harcoljunk a fejlesztések növekvő fenyegetése és a tiltott gyűjtögetés ellen. Az, hogy mi mennyire vagyunk sikeresek, mindörökre eldönti, hogy a múlt nagy része milyen formában lesz elérhető a jövő nemzedéke számára. A következő öt évtizedben a légi távirányított repülőgépek digitális ábrázoló képességekkel felszerelve valós idejű, nagyfelbontású képekkel fognak szolgálni a távoli földmérők egy globális közösségének. Ez lehetővé fogja tenni azoknak a nagy, megkövesedett mezőknek a rendszeres felmérését és ellenőrzését, amik az elmúlt 50 év áttöréseit nyújtották. Az újonnan erodálódó kövületeket pontos koordinátái fogják szolgálni a helyi csapatok számára.

Ezek a tevékenységek fogják hasznosítani és kiterjeszteni a globális érdeklődést az emberi evolúció iránt. Bár egy dolog nem változik,– szaktudásra van szükség, hogy a felszínre kerülő apró darabokra tört kövületeket felismerjék.