Könnyű volna azt mondani, hogy remélem, 50 év alatt megtaláljuk több száz gyönyörű csontvázát olyan kétlábú majmoknak, melyek a modern emberek ősei voltak, – példányok, melyek rengeteget elárulnának arról, hogy mik is az emberek valójában biológiailag és ökológiailag. Amíg azt hiszem, hogy az ilyen példányokból még mindig sok megmaradtak a földben, a feladat, hogy megtalálják őket, ijesztőnek tűnik.

Ha viszont azoknak a kövületeknek a legtöbbjét helyezni szem elé, amikkel most rendelkezünk, – és azokkal, melyeket a jövőben fogunk találni, – már sokkal ésszerűbb törekvésnek tűnik. Arra számítok, hogy nagy fejlődést azon a területen fogunk elérni, ahol arra használjuk majd az összehasonlító módszert, hogy a gének és a morfológia között, az állatok és a viselkedésük között, valamint a viselkedés és az élettörténet-stratégiák között megértsük a kapcsolatokat. Az ilyen kapcsolatok lehetővé teszik számunkra, hogy új módszerekkel elemezzük a kövületeket, ezáltal a fejlődésünkkel kapcsolatos információkhoz jussunk

Hogy véghez vigyük ezt a fáradozást, még mindig hivatkoznunk kell a főemlősökre, különösen a majmokra, kiknek még érintetlen az ökoszisztémájuk. Bár remélem, hogy nem hal ki minden majom 50 év alatt, bár tudom, hogy a kilátás zord.