Azt a figyelemre méltó haladást, ami a genetikában, a molekuláris neurobiolóigában, a kognitív neurológiában és funkcionális agyi képkezelésben következett be, felhasználják több nagyobb pszichiátriai kérdés feltételére. Kiemelkedő ezek közül: mik a jelentős pszichiátriai zavarok okai – skizofrénia, depresszió, kétpólusú zavar, és aggodalomzavarok – és ezeket hogyan lehet a legjobban kezelni?

A következő 50 évben több áttörésre is számíthatunk. A gén variációkat azonosítása, melyek sebezhetőséggel ruháznak fel a jelentősebb pszichiátriai zavarokkal szemben, egy új terület felbukkanásához fog vezetni, a preventív pszichiátriához. Szintén áttöréseket fogunk elérni a rugalmasság biológiájának* megértésében, melyet most igen kevéssé látunk át. És a mi nagyrészt próbálgatás alapú rendszerünkkel szemben, a bánásmódok egyénítettebbek lesznek a genomikára és az agyi képkezelésre alapozva.

Összefoglalva ezek a fejlesztések az öngyilkossági arányok észrevehető hanyatlásához fognak vezetni, ami jelenleg a halál vezető okai közül az egyik legelterjedtebb világszerte.

 *biology of resilience, ha valaki tudja, ez mit takar, akkor drop me by a mail. J