Egy olyan bolygón élünk, ami megörökíti saját történelmét, amit többnyire az üledékes kőzetek őriznek. A paleontológusok azok a tudósok, akiknek azt adták feladatul, hogy felfedezzék és értelmezzék annak a történelemnek a biológiai részét, de már rég fel kellett volna hagynunk ezzel, ha nem érkeznének más ágakból is nagy mennyiségű ráfordítások. Az az áttörés, amit magam előtt látok, nem közvetlenül a kövületekből fog eredni, hanem egy kiterjedt értelmezési szerkezetből, amit az élet egy közmegegyezésen alapuló fája nyújt, egy részletes tervrajz arról, hogy a gének hogyan irányítják a fejlődést és az evolúciót, és egy teljesebb geokémiai könyvelése a Föld dinamikus történelmének. Csak akkor fogják a kövületek megmutatni legmélyebb titkukat: annak egy érett megértését, hogy a biológiai és fizikai eljárások hogyan hatottak egymásra több milliárd év folyamán, míg eljuttattak minket jelenlegi evolúciós helyzetünkhöz.

2056-ig az üledékes kőzetekben levő kövületek közül sokat fel fognak fedezni - ami szomorú, mert maga a felfedezés a mókás rész - de új technológiák és az élettanra való nagyobb összpontosítás fognak kompenzálni, remélem. Lehet, kevesebb új kövületet találunk majd, de példátlan dolgokat fogunk megtudni azokról, amiket már megtaláltunk.