Én azt remélem, hogy fel fogják fedezni a kozmikus húrokat. A húrok a forró, nagyenergiájú korai világegyetem korszakának maradványai. Ezek vékony energia vezetékek, melyek keresztül söpörnek a téren közel a fény sebességével. A húrok rendkívül nehezek; a húr 1 métere akár ezerbillió tonnát is nyomhat.

Kozmikus húrok talán léteznek vagy talán nem. Sok, de nem minden elemi részecske modellben megjósolják őket. Ha szerencsések vagyunk, és a húrok léteznek, a felfedezésük lehetővé tenné számunkra, hogy nagyenergiájú részecskeelméleteket teszteljünk messze magasabb energia szinteken, mint amiket részecskegyorsítókban remélhetőleg el tudunk érni. Egy nagyon izgalmas lehetőség, hogy a szuperhúroknak – az anyag feltételezett alapvető elemeinek - csillagászati dimenziói vannak és képesek a kozmikus húrok szerepét játszani. Akkor képesek volnánk, hogy az égen megfigyeljük őket, és közvetlenül teszteljük a szuperhúr-elméletet. A kozmikus húrok keresése már folyamatban van, és az észlelésük igencsak megvalósíthatónak tűnik az elkövetkező pár évtizedben.