A közepén vagyunk az Internet információ-hozzáférés kiterjesztésének, ami demokratikus hozzáférést nyújt a szöveges oldalak milliárdjaihoz. Ezek legnagyobb részét a keresőmodulok kötik össze. Az egyetlen másik ezzel összehasonlítható terjeszkedés 1456-ban a nyomdagép bemutatásával kezdődött. Ötven évvel és 15 millió könyvvel később, a teológus Sebastian Brant azt írta „Manapság nincs semmi, amit a gyerekeink... ne tudhatnának meg.”

Ma, 12 éve a keresőmodulok korszakában, mi még mindig nem valósítottuk meg Branten nagyzolását. A keresőmodulok jelentősséget kézbesítenek, de a tudás emberi munkát igényel.

50 év alatt a színtér át fog alakulni. Ahelyett, hogy néhány szót begépelnének egy keresőmodulba, az emberek a szükségeiket egy digitális közvetítővel fogják megvitatni, ami javaslatokat és finomításokat fog ajánlani. Az eredmény nem linkek listája lesz, hanem egy jegyzetekkel ellátott jelentés (vagy egy egyszerű beszélgetés), ami összefoglalja a fontosabb pontokat az eredeti irodalomból vett referenciákkal. Az emberek nem különálló kategóriaként fognak a „keresésre” gondolni – az élet szerves része lesz.