Az öregedés kutatásában a fő áttörés azoknak a molekuláris ösvényeknek a magyarázata lesz, amik a hosszú életű állatok - bálnák, emberek, denevérek, tarajos sülök - sejtjeit ellenállóvá teszik sok fajta serüléssel szemben. A férgekkel kapcsolatos tanulmányok megmutatták azt, hogy az olyan mutációk, melyek meghosszabbítják az élettartamot, úgy történnek, hogy nem pusztán csak egy fajta erőbehatással szemben (DNS károsodással, mondjuk, vagy oxidációs sérüléssel szemben) válnak ellenállóvá, hanem egyszerre több ártalommal is. A biológusok fokozatosan szemléltetetik, hogy hasonló védelmező ösvények szintén lassítják az öregedést a legyekben és az egerekben, és azt, hogy ezek a celluláris áramkörök az élesztő gombák és a közöttünk lévő elágazási pontnál régebbről erednek.

Kitalálni, hogy ez a „sérülés védelmi csomag” hogyan jött létre az evolúció által a hosszú életű állatokban, és az ultra-alacsony kalóriatartalmú diéták és a növekedést megakadályozó mutációk által az egerekben, a kutyákban, lovakban és feltehetőleg az emberekben, jelentené a kulcslépést az igazi anti-öregedés gyógyszer kifejlesztése felé, mely ugyan ezt a trükköt tudná végre hajtani. Mára már rutinná vált, hogy a laboratóriumi emlősöknek 40 százalékkal meghosszabbítsuk az élettartamát. Hogy ugyanezt elérjük az emberi védelmező rendszerekben 2056-ig, létre kellene hozni azokat az első osztályú százéves embereket, aki olyan életerősek és termékenyek, mint a mai átlagos hatvanévesek.