A kozmológiában a legjelentősebb áttörés a következő 50 évben az lesz, hogy végül megértjük az ősrobbanást.

Az elmúlt években, az ősrobbanás-modellt - az ötletet, hogy a világegyetemünk több milliárd éven keresztül hűlt le és terjeszkedett egy kezdetben forró, sűrű állapotból kiindulva, - alátámasztották, és látványos részletességgel kidolgozták. De maga az ősrobbanás, éppen a kezdeti végtelen hőmérséklet és sűrűség pillanata rejtély maradt. A megfigyelésen alapuló adatok alapján magabiztosan meg tudjuk mondani, hogy a világegyetemben mi játszódott le 1 másodperccel később, de a legjobb elméleteink mind kudarcba fulladnak a robbanás tényleges pillanatánál.

Jó indokunk van remélni, hogy ez meg fog változni. A terjeszkedő világegyetem forgatókönyve visszavissz bennünket egy pici törtrészéhez a robbanás után másodpercnek. Hogy még tovább visszamehessünk meg kell értenünk a kvantumgravitációt, és a húrelméletből vett elképzelések reményt adnak nekünk, hogy ez a cél elérhető. Az adatok gyűjtésének új módszerei a sötét anyagról, a sötét energiáról és az ősi káoszról, teszik lehetővé számunkra, hogy teszteljük a legkorábbi időszakok modelljeit.  Talán az elkövetkező évtizedekben jön el nagyon is az, mikor végül az emberiség megfejti, hogy ez az egész miből indult ki.