A paleontológusok és a taxonómusok nagyban gondolkodnak. 50 év alatt szert kellene tennünk az élet fájának egy kifinomultabb ábrájára – tartalmazva minden élő és kihalt fajt. Pillanatnyilag a fa nagyobb mértékű szempontjai fölött viaskodunk: mik a dinoszauruszok legközelibb rokonai, a triboliták vagy a ginkók; a nyákgombák hogyan illenek bele ebbe a képbe? Amint az ehhez hasonló kérdésekre válaszokat kapunk, az apróbb gallyakat is feltérképezhetjük.

A fa építésével egy időben, a fő elágazási pontok elavulnak. Ez szintén ellentmondáshoz vezet, de a módszereink idővel javulnak, és 50 év alatt rutinszerűvé kell, hogy váljanak.

Minek vesződünk? Nos, amíg csak majdnem teljes életfánk van, nehéz megérteni a nagyobb mintákat, mint például az evolúció szintjeit, a tömegkipusztulásokat és a változatosságot. Jó volna biztosan tudni, hogy van-e kapcsolat a virágzó növények változatossága és a társadalmi rovarok között, hogy a dinoszauruszok kihalása tényleg az emlősök számára nyitotta meg a világot, hogy mikor és hogyan terjedt át az élet a száraz földre, hogy a Cambrian robbanás igazi esemény volt-e, és hogy mikor és hogyan ért el jelentős növekedést a biológiai bonyolultság. Lehet, ráadásul rájövünk arra is, hogy mit rejt fa gyökerének legeslegalja.