Az elmúlt 50 év domináns témája annak a növekvő megértése volt, hogy hogyan lehet számítógépes programokat létrehozni speciális feladatok végrehajtására. A következő 50 év egyik központi témája a „számítás világegyetemének” valamennyi lehetséges programjának rendszerezett felderítése lesz.

Az utóbbi években felfedeztük, hogy a nagyon kicsi programok mérhetetlenül gazdag és összetett viselkedést produkálhatnak. Az egyre mélyebben feltárása a számítási világegyetemnek, mint tény kulcsfontosságúvá válik a tudomány, a művészet, a technológia és az egész gondolkodásmódunk számára. Ma, amikor dolgokat hozunk létre, biztosra vesszük, hogy mindezt nyílt emberi erőfeszítés által visszük véghez. Mostantól ötven év múlva ez a munka gyakorta automatikussá válik. Ráadásul talán így megtaláljuk világegyetemünk végső modelljét is. Kétségkívül sok iparágat fognak létrehozni a számítási világegyetemben felfedezett technológiából - programozható nanostruktúrák, algoritmikus gyógyszerek, tömegre-szabott művészet vagy fejlődő mikro-közgazdaságtan.

Csakhogy az olyan tudományos fogalmak, mint például a lendület és a természetes kiválasztódás, ma közhelynek számítanak a gondolkodásunkban, így 50 éven belül olyan fogalmak lesznek, mint a számítási csökkenthetetlenség és a számítási egyenértékűség elve. Úgy számítom, hogy az elkövetkező 50 év gyermekei előbb fognak celluláris automatákról tanulni, mint algebráról.