Azzal hogy az agyunk magába szív és visszasugároz mindent, ami körülöttünk van, így csak éppen, hogy elmondhatjuk róla azt: a miénk. Mindnyájan társadalmi agyakat hordozunk, és a legnagyabb előrelépés a tudományban az lenne, ha kibogoznánk feedback loop*-ot az agyfejlődés és az ősi hajlamok között, melyek a társadalmunkat alakítják.

Megvan az a kiváltságunk, hogy olyan helyekre jussunk el, ahol más egyedek még soha sem jártak. Vajon jól használjuk-e fel ezt a kiváltságot, ami az emberi természeten és azon függ, hogy milyen módon szervezzük meg társadalmunkat? Mi értelme a gyógyászati felfedezéseknek, ha a legtöbb ember nem tudja megfizetni? Mi jó származik az energia hasznosításából, ha csak arra használjuk, hogy fegyvereket készítsünk?  Ki tudná megmondani, hogy az antitudományos erők nem fognak minket idővel háttérbe szorítani?

Ezért szükséges az emberi természet egy mélyebb megértése, és ezt csak úgy érhetjük el, ha a társadalomtudomány lecseréli az ő ideológia-megrakott, töredezett beállítottságát egy objektív tudományra, mely a viselkedésről egységes elmélettel rendelkezik. Csak egy ilyen elmélet van közel s távol, amiből eredendően én azt jósolnám meg, hogy mához 50 évre minden pszichológus és szociológus falán ott fog lógni Darwin portréja.

*a feedback loop egy olyan rendszer, ahol a kimenetet visszavezetik a rendszerbe, mint bemenet, így növelve vagy csökkente bizonyos hatások erősségét. A kifejezést társadalmi vonatkozásban is használják.